Szárnyaszegett angyal

Az angyalok köztudottan tudnak repülni. Ha boldogok pedig egyenesen szárnyalnak. De mihez kezdjen egy angyal ha megcsonkítják, levágják a szárnyait? Hogy repüljön nélkülük. Levágják és azt mondják: Repülj! És az angyal csak néz értetlenül: De mégis hogyan? Hogy legyek olyan mint előtte voltam ha nincs szárnyam? Hogy várod azt hogy szárnyaljak szárnyak nélkül?
Szerencsétlen vergődik, próbálkozik egy ideig. Akár egy partravetett hal. Úgy érzi megfullad, nem kap levegőt! Kikerült az éltető közegből , nem víz veszi körül, hanem érdes levegő, melyben halálra van ítélve. Hiába veszi körül milliónyi oxigén molekula ő mégsem képes lélegezni és egy idő után megfullad.

Lehet hogy a szárnyaszegett angyalnak fel kell adnia angyali mivoltát és boszorkánnyá kell válnia, hogy újra repülni tudjon (bár nem szárnyakkal, hanem seprűn). Lehet hogy ez a környezetében visszás érzelmeket kelt, de ha a repülést várják el tőle, akkor ennek lehet hogy ez az ára!

De ha ez az átváltozás mégsem sikerül az angyalnak, akkor boldogtalanságában elbújdosik, mert nem képes szárnyak nélkül repülni. Ahol olyat várnak el tőle amit nem képes teljesíteni, ott nem érzi jól magát és inkább feladja a küzdelmet. Lehet most azt mondanád hogy nincs elég türelme magához vagy ahhoz hogy megvárja amíg kinő és újra épp lesz a szárnya. Elképzelhető ilyesmi is, de azt talán el lehet mondani hogy a küzdelemhez az ad erőt, hogy látod az alagút végét. Apró jelek amelyek fokozzák benned azt hogy érdemes küzdened! Ne add fel! Hisz a szárnyad napról napra mindig nő egy picit. De ha ezt nem látod és inkább csak azt tapasztalod, hogy stagnál vagy napról napra rövidül a szárnyad, akkor talán nincs is értelme a küzdelemnek. Ha nem érzed azt hogy érdemes küzdened akkor ne tedd. Feleslegesen pazarlod az energiáidat! Az értelmetlen küzdelem felőrli az angyalokat.
Szárnyak nélkül tehetetlenek és esetlenek!:( És talán már küzdeni sincs kedvük......