Garai Gábor - Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Kell egy cél!

Szükséges! Mindenképpen! Az embernek kell hogy legyenek céljai. Nem létezhet célok nélkül. Illetve dehogynem, de akkor meg minek?! Nekem is szükségem van egy kimondott, konkrét célra, mert úgy érzem hogy picit céltalanná vált az életem. Kell hogy ott lebegjen a szemem előtt, kell hogy lássam hogy érte teszem, amit teszek és kell hogy tudjak küzdeni érte. De valahogy nem találom a célt. Illetve ismét helyesbítek: vannak céljaim, de egyik sem olyan amit elsöprő erővel akar az ember. Egy olyan kell ami megmozgat, amit igazán belső indíttatástól hajtva érsz el. Amiért szinte bármit feláldoznál, csakhogy elérd! Egy olyan mindent elsöprő, amit muszáj elérned, különben nem is tudod hogy mi fog történni. Egy olyan ami folyton izgat, nem hagy nyugodni, amíg el nem éred. Szóval egy magávalragadó, egész lényedet akaró CÉL, ez az ami KELL!

A túl sok legózás ártalmas az egészségre....vagy csak az elefántok foglalnak sok helyet?

Svájci kutatók megfigyelték, hogy a legfontosabb szervünk az agy (melynek működése létszükséglet a szervezet számára) túlzásba vitt tornáztatása évekkel rövidítheti meg az emberek életét. A túlzott rágódás nem vezet semmi jóra, főleg ha ez öngerjesztő folyamat. Egyik gondolat követi a másikat és ezek egymással is versengve úgy cikáznak akár a fecskék eső előtt a rét fölött.
A legózásnak csupán annyi értelme van hogy csak még jobban beleásod magad a problémába és nem tudsz szabadulni tőle. És végül a bolhából már elefánt lesz.
Vannak emberek akiknek veleszületett, kiváló képessége van ehhez. Ők imádják az elefántokat. A bolháknál sokkal jobban! Éppen ezért változtatnak minden bolhát elefántá. Már egész állatkertre való elefántjuk van. És mit kezdenek velük? Jó kérdés! Ráadásul az elefánt lassan tanul és gyorsan felejt. Szóval csupa bosszantó tulajdonság, arról nem is beszélve, hogy túl nagy helyet foglalnak.
Szóval talán megfontolandó, hogy mennyi elefántot gyártunk magunknak!!!:)

Aktuális állapot kontra miértek

Mit is lehet mondani erről? Egy pillanatnyi benyomás, érzelem, kedélyállapot, ami meghatározza gondolataidat, mondanivalódat, tetteidet. Állandóan változik, örök mozgás jellemzi. Mint a Hold, hol fogyó , hol növő. De egyik este sem ugyanazt az arcát mutatja feléd.
Vajon mi az ami meghatározza? Mi befolyásolja?
Mondhatni minden vagy épp egy adott pillanatban csak néhány vagy csupán egy vmi. Vannak jobban, erősebben ható és vannak jelentéktelen tényezők. Na és persze a kettő között ezernyi átmenet és árnyalat. Összetettebb és bonyolultabb annál, hogy ezt most meg tudnám érteni.
Bár sokszor jó lenne érteni hogy mi miért történik! Miért piros a tulipán és miért kék az ég? Miért teszed azt, amiről tudod hogy úgyis megbánod?
Keresed a magyarázatot, de nem találod! Kevés vagy hozzá egyedül!
Mosolyog, de vajon miért? Igazán örül vagy csak játék az egész? Nem tudhatod! Hagyod hogy gyülekezzenek a miértek. De miért? A gyűjtögetéssel egyszer csak tele lesz az erszényed és nem fér bele több, túlcsordul...
És nincs tovább...

Szárnyaszegett angyal

Az angyalok köztudottan tudnak repülni. Ha boldogok pedig egyenesen szárnyalnak. De mihez kezdjen egy angyal ha megcsonkítják, levágják a szárnyait? Hogy repüljön nélkülük. Levágják és azt mondják: Repülj! És az angyal csak néz értetlenül: De mégis hogyan? Hogy legyek olyan mint előtte voltam ha nincs szárnyam? Hogy várod azt hogy szárnyaljak szárnyak nélkül?
Szerencsétlen vergődik, próbálkozik egy ideig. Akár egy partravetett hal. Úgy érzi megfullad, nem kap levegőt! Kikerült az éltető közegből , nem víz veszi körül, hanem érdes levegő, melyben halálra van ítélve. Hiába veszi körül milliónyi oxigén molekula ő mégsem képes lélegezni és egy idő után megfullad.

Lehet hogy a szárnyaszegett angyalnak fel kell adnia angyali mivoltát és boszorkánnyá kell válnia, hogy újra repülni tudjon (bár nem szárnyakkal, hanem seprűn). Lehet hogy ez a környezetében visszás érzelmeket kelt, de ha a repülést várják el tőle, akkor ennek lehet hogy ez az ára!

De ha ez az átváltozás mégsem sikerül az angyalnak, akkor boldogtalanságában elbújdosik, mert nem képes szárnyak nélkül repülni. Ahol olyat várnak el tőle amit nem képes teljesíteni, ott nem érzi jól magát és inkább feladja a küzdelmet. Lehet most azt mondanád hogy nincs elég türelme magához vagy ahhoz hogy megvárja amíg kinő és újra épp lesz a szárnya. Elképzelhető ilyesmi is, de azt talán el lehet mondani hogy a küzdelemhez az ad erőt, hogy látod az alagút végét. Apró jelek amelyek fokozzák benned azt hogy érdemes küzdened! Ne add fel! Hisz a szárnyad napról napra mindig nő egy picit. De ha ezt nem látod és inkább csak azt tapasztalod, hogy stagnál vagy napról napra rövidül a szárnyad, akkor talán nincs is értelme a küzdelemnek. Ha nem érzed azt hogy érdemes küzdened akkor ne tedd. Feleslegesen pazarlod az energiáidat! Az értelmetlen küzdelem felőrli az angyalokat.
Szárnyak nélkül tehetetlenek és esetlenek!:( És talán már küzdeni sincs kedvük......

Pasik

Pasik téma kibeszélve. Miért olyan mások mint mi nők? Ez olyan érthetetlen mégis szükséges. Valahogy ők is így lehetnek ezzel. Mi őket tartjuk különcnek, ők meg minket. Végül is van benne vmi. Ez a két tábor évek óta a se veled , se nélküled kérdéskör köré csoportosul. Vele se jó, de nélküle se. Vajon miért? Miért nem lehet hogy uazt akarja ez a két fél. Találkoznak bizonyos pontokon, de megint különválnak. A teljes egyesülés szinte elképzelhetetlen?
Talán nem, de kompromisszumok nélkül nem fog menni, az már biztos.
Ma megnyugodott a lelkem, bár remélem jó úton haladok.

Ezt nem hiszem el!

A kíváncsiság nagy úr dehogy ennyire!
Kezdem azt hinni hogy az emberek teljesen idiótává válnak körülöttem. Semmi közük dolgokhoz mégis beleszólnak és lehülyézik az embert. Pedig nem is tehet róla!
Na mindegy ez csak a szokásos. Hamarosan kifejlődik az immunitásom! Csak kérdés meddig bírom ezt elviselni. Szerintem véges a határidő. De majd meglátjuk ki bírja tovább!:)